Üdvözlet a Nézőnek!

Mindenki ismeri a Toldit. Vagy legalábbis, mindenki ismer ezt-azt a Toldiból. Leginkább az első két sor az, amit általában bátran szavalni tudunk. A harmadik sortól kezdve aztán marad
a zavart mosolygás. Esetleg rémlik még valami néhány farkasról, meg egy cseh vitézről, de ha őszintén válaszolnánk a Toldival kapcsolatos ismereteinket firtató kérdésre, kiderülne, hogy
nem sokra emlékszünk. Hiszen olyan régen voltunk hatodikosok.

Én is hasonlóan viszonyultam a Toldihoz nagyon sokáig. Része az általános műveltségnek, meg is tanultam belőle annyit, amennyi az ötöshöz kellett, de aztán jól elfelejtettem a tanultak nagy részét.

2009. Karácsonyán Szarka Gyula barátomtól – talán megengedi, hogy így nevezzem – kaptam egy CD-t ajándékba. A Toldi általa megzenésített versei voltak rajta, kiváló művészek előadásában. Elkötelezett, régi Ghymes rajongóként az autóban rögtön meghallgattam az anyagot. Aztán még egyszer. Majd még nagyon sokszor, míg három nap múlva már kívülről tudtam és énekeltem az egészet, feleségem nagy-nagy bánatára. Aztán, még az első élmények hatása alatt elkezdtem gondolkodni a Toldin. Miért nincs még filmen, színpadon? Hiszen tisztább, hősibb, magyarabb mű kevés van irodalmunkban.. Látványos, színes, könnyen emészthető történet, filmvászonra, színpadra kívánkozik.

Legközelebbi találkozásunkkor megosztottam Gyulával a Toldival kapcsolatos gondolataimat.

Ő, bár óvatosabb – vagy tapasztaltabb – volt, szintén fellelkesült. Elkezdtünk tervezgetni.
Célokat, határidőket tűztünk ki, amik, persze, elmúltak a célok megvalósulása nélkül. Apró
és egyáltalán nem biztos léptekkel elindultunk, hogy valahová oda jussunk, ahol most
tartunk. Nem arról volt szó, hogy a műben nem bíztunk volna. Arany tökéleteset alkotott,
Gyula zenéje pedig méltó palást e nagyszerű művön. Bizonytalanságunk abból fakadt, hogy
színpadra lehet-e állítani egy alapvetően elbeszélő költeményt úgy, hogy a néző izgalmas,
fordulatos színpadi élményt kapjon. A kérdés még most is a levegőben lóg, majd Önök
megválaszolják!

Ahogy haladtunk előre, egyre többen csatlakoztak hozzánk. A Román Sándor vezette
Experidance, a RAM Colosseum, Meskó Zsolt rendező, majd a színészek, énekesek. Lassan
kezdett kibontakozni az, amit mi magunk sem tudtunk korábban megfogalmazni. Egy olyan
produkció képe körvonalazódott, ami ötvözi magában Arany líráját, a népzenei alapokon
nyugvó, egyedi hangzású Szarka Gyula-zenét és a tökéletesre csiszolt Experidance tánc- és
látványvilágát. Mindegyik összetevő külön-külön a magyar kultúra kiemelkedő darabja. Hogy
sikerült-e megteremteni közöttük a kohéziót, sikerült-e maradandót létrehozni az egyenként
kiváló alapanyagokból?

Ezt döntsék el Önök.

Jó szórakozást kívánok!

Helyszín: RAM Colosseum- a Főváros Első Élményszínháza
1133 Budapest, Kárpát utca 23.

Főpróbanap, sajtóbemutató: 2012. március 22.
Nyílt színi premier: 2012. március 23 péntek 19.00

További időpontok megtekintéséhez kattintson ide.